Kiss Judit Ágnes, az "Irgalmasvérnő"

Sosem hittem volna, hogy a kortárs költők közül olyan/hasonló hatást fog gyakorolni rám valaki, mint neves elődei, például Ady Endre vagy Szabó Lőrinc. A kortárs költészetről is meg volt a véleményem, több ellenszenves figurával találkoztam, mint szimpatikussal. Karafiáth Orsolya volt az első olyan, akinek néhány verse olvasása után már bizsergett bennem valami. De ez igencsak kevés volt. És a jó benyomást sajnos elnyomta ezer másik negatív. Olyan versek, amiket bármikor össze tudok dobni én is. Íme:

van egy barna foltos kutyám
ezért megtalált a fájdalom
egzisztenciális csődbe jutottam
és vészjósló köd gyülekezik fejem felett
ráadásul a kislábujjam nagyobb, mint egy fürjtojás 

Nos, én az ilyen versekkel nem tudok mit kezdeni. Talán értékesek, de az én mércémen nem ütik meg az elégséges szintet sem. És akkor... dadadamm!, rátaláltam Kiss Judit Ágnesre.

Először az m1 SZÓSZ?! című műsorában láttam, aztán egy könyvesboltban egy vékony könyv gerincén találkoztam a nevével. A két "találkozás" között elég hosszú idő telt el, a név mégis ismerősen csengett, a verseskötet pedig szinte könyörgött, hogy vegyem meg... meg is tettem. A nincs új üzenet (így, kisbetűvel volt a borítón) teljesen elvarázsolt. Dehogy nincs új üzenet! Vagy ha csak a régi üzenetet továbbította, akkor meg kell hagyni: zseniálisan új és helytálló formában. Hálás vagyok, hogy megosztotta, velem is. Még ha tudta nélkül történt is a dolog.

Menthetetlenül beleszerelmesedtem a verseibe, mert őszinték, érzelemmel telítettek, ha kell, és higgadtak, ha kell. Kapott ő hideget-meleget (blogja is tanúsítja), de tőlem csak és kizárólag dicsérő szavakat kap. Olyannyira megkedveltem, hogy az imént rendeltem meg Üdvtörténeti lexikon című, frissebb verseskötetét (ez tudtommal 2009-es, a nincs új üzenet pedig 2007-ben jelent meg). Remélem, minél előbb megérkezik! Addig is, hogy meghozzam a kedveteket, álljon itt egy kis ízelítő az interneten talált versei közül:

Kiss Judit Ágnes: Irgalmasvérnő visszatekint

Voltam már elhagyatva,
meg persze én is fájtam,
próbáltam az egyensúlyt
tartani a világban.

Lehullott, elrothadt már
vagy harminchárom évem,
egész művészi lettem
a csinált szenvedésben,

s egészen profi abban,
hogy úgy nézzek magamra,
ahogy a gyűjtő tekint
a preparált rovarra,

ahogy a tudós néz egy
boncolt patkány agyára,
okosan, részvét nélkül,
a végeredményt várva.

Voltam alul és felül
a harcban és a szexben,
kit magam alá gyűrtem,
másnap lenyomott engem.

Jó voltam szeretőnek,
És hitvány minden másra,
lassacskán berekedtem
a kéj után kiáltva.

Elpazaroltam mindent,
s nincs kinek számot adnom,
hogy többre voltam szánva,
mégis hiszem és vallom.

Óvszerre nem költök már,
csak néha altatóra,
nézem a hintaszéket,
hol nagymama lettem volna.

*

Kiss Judit Ágnes: Éjjel három után

Amikor hanyatt fekve sírsz,
a könnyek a füledbe folynak,
feltépik előbb az arcodat,
rávarrod őket foltnak.

Felszakadt bőr vagy elszakadt sors,
szakadnak rád az évek,
mégis, ha nyújtózol reggelenként,
azt mondod, de jó, hogy élek.

Levitézlett szolgája
sok lelkes állatnak,
reménység alabárdjával
őrködni állatnak.

Védeni pár silány életet,
mi nem kell senkinek,
alibimunka, de célja van,
ha más nem is érti meg.

Nem iszol többet, és nem vakarod
félig már gyógyult sebed,
elszántan meredsz a sötétségbe,
s nem félsz, ha nem látsz eget.

Amikor hanyatt fekve sírsz,
karodon, lábadon
kicsapódik a desztillált,
vegytiszta fájdalom.

*

Kiss Judit Ágnes: Geometria

Az vagy nekem, mi magadnak sosem,
és én benned magamnak idegen
alakként tükröződöm. Szüntelen
felfogni vágylak, s nem lehet. Hiszen

ahol te kezdődsz, ott nekem már végem,
mit érzel, az te és nem én vagyok.
Utánad nyúlnék, s csak magamat érem,
és nem veled, magammal harcolok.

Minek tagadjam? Közös útra vártam,
vagy legalább egy kereszteződésre,
ahol egymásba nyílnánk… Magyarázzam?
Hiába tágulunk bele a térbe,

mindez csak látszat, lázálom, mese,
mert síkjainknak nincsen metszete.