Gondolatok, össze-vissza

Egyre inkább szaporodnak az írások a blog oldalán, amikhez zenét, fotókat csatolnak. Nem átallom tehát, hogy én is írjak valamit. Természetesen ez is kapcsolódni fog dolgokhoz. Igen, nem egy könyvről akarok írni kifejezetten, vagy egy zenéről, hanem úgy általánosan egy-két dolgot. Persze, lesz benne szó muzsikáról is, olvasnivalóról is - az utóbbi az egyik kedvencem - meg sok minden másról is.

Kezdeném a könyvvel. Biztos meglepődtök, de nem egy szépirodalmi műről van szó, bár ki tudja. Ez egy fantasy könyv, helyesebben novelláskötet. Az írója, a lengyel Andrzej Sapkowski ( remélem nem írtam el) és angol címe, The Witcher ( magyarul: Vaják) . A kicsit "kockábbak" már felismerhették miről van szó, akik meg nem, azoknak röviden bemutatom.

Hősünk - Geralt - nem egy mindennapi figura. Szörnyvadász, a legjobbak közül való. Ám a történet nem merül ki ennyiben. Az író remekül egybevegyíti a mai kor problémáit ( bürokrácia, politika, kisebbség) a középkori fantasy világával. Ebben a könyvben olvashatsz vérfertőzött királylányokról, jószívű szörnyetegekről, igaz szerelemről, ígéretekről, fájdalmakról. Természetesen a hétköznapi mesék elemeivel fűszerezi meg a történeteket az író, amiket a germán legendák őriztek meg a mai kor számára. Az élelmes olvasó mindezekre felfigyelhet, némelyiken jót is mosolyoghat magában.

A minap olvastam el a magyar könyvből a Kisebbik rossz című fejezetet és elgondolkodtam rajta, mit is jelent ez valójában. A könyvben is felvetnek egy nézetet, azt nem árulom el, de sok érdekes kérdést felvet ez a dolog.

"Kisebbik rossz". Mit is jelent ez? Ezek szerint nem feltétlen a jó és jobb, vagy a rossz megoldás közül lehet választani? Mindenki próbálja a legjobb módon megoldani a problémáit, lehet, hogy azok abban a pillanatban helyesnek tűnnek, aztán egész életén át nyögi a terhét az illető? Gondolkodtam, volt már nekem ilyen? Választottam és a szerintem helyeset, majd két percre rá homlokomra csaptam: "Basszus!" Hát persze, hogy volt már, de még mennyiszer és ez az, ami rémisztő. Olyan, mint az éjszaka, nem az a rémisztő benne, hogy sötét van, hanem mert a sötétben sötét gondolatok marcangolják a szívünket, fejünket. Mindenesetre érdekes olvasmány a könyv, akik szórakozni akarnak, mégis igényesen, azoknak is ajánlom, nem csak a fantasy kedvelőinek.

Ígértem zenét is. Nem fűznék hozzá sok gondolatot, csak valamiért jó érzéssel tölt el, mikor hallgatom. Hetek óta ez az egy zene, ami bármilyen érzést is kivált belőlem. Hiányzott.

http://www.youtube.com/watch?v=qx-hi7n73Nk

rodney, te csodás

igazából úgy szeretnék valami szellemeset mondani ide, ha már vannak ezek a szépek, hogy rodney smith meg a gondolatai. és szépek, a képek (a gondolatok) mármint, egy kicsit fricska, egy kicsit újragondolás, egy kicsit beszél mind, egy kicsit megint mások a szemszögek.

egy kicsit szeretném felvenni rodney szemüvegét, mint a síelő itt alattunk, hadd csússzak már végig a vonalakon nagykabátba' és kétméteres sálba', még a kalapot is felvenném.

"kövess járt utakat másképpen", hirdeti a fenti kép, "igazodj az igazodhatatlanokhoz", mondja a sétabotos odalent, a fehérruhás meg csak néz, "ezek a hülyék tényleg megpróbálják megfejteni".

aztán vagyunk még, "összenyomtak", meg hogy "elvárások, uniformisok", mintha csak most ülnének a fa alatt. persze nem talpig kalapban, csak farmerban éppen, azt se hastól, csak csípőtől hordva (jó esetben). 

"szerinted meddig maradunk így?", kérdi az egyik dobozos halkan, "szerintem a következő divatig", dünnyögi a másik, köröket futunk fölöslegesen. (most is közhelyeket dobálok, amúgy.)

végül pedig ott állunk a szinteken, "szia", integetik felül, a másik meg csak néz, "milyen a levegő odafent?", "jó, köszi, kár, hogy lent maradtál", emberek csak mind.

...hát ilyen ez a rodney, a csodás, tele van kételyekkel és elvárásokkal, és helyette is szeretnék belőlük kitörni.

összenyomtak

elvárások, uniformisok

szintek

Kiss Judit Ágnes, az "Irgalmasvérnő"

Sosem hittem volna, hogy a kortárs költők közül olyan/hasonló hatást fog gyakorolni rám valaki, mint neves elődei, például Ady Endre vagy Szabó Lőrinc. A kortárs költészetről is meg volt a véleményem, több ellenszenves figurával találkoztam, mint szimpatikussal. Karafiáth Orsolya volt az első olyan, akinek néhány verse olvasása után már bizsergett bennem valami. De ez igencsak kevés volt. És a jó benyomást sajnos elnyomta ezer másik negatív. Olyan versek, amiket bármikor össze tudok dobni én is. Íme:

van egy barna foltos kutyám
ezért megtalált a fájdalom
egzisztenciális csődbe jutottam
és vészjósló köd gyülekezik fejem felett
ráadásul a kislábujjam nagyobb, mint egy fürjtojás 

Nos, én az ilyen versekkel nem tudok mit kezdeni. Talán értékesek, de az én mércémen nem ütik meg az elégséges szintet sem. És akkor... dadadamm!, rátaláltam Kiss Judit Ágnesre.

Először az m1 SZÓSZ?! című műsorában láttam, aztán egy könyvesboltban egy vékony könyv gerincén találkoztam a nevével. A két "találkozás" között elég hosszú idő telt el, a név mégis ismerősen csengett, a verseskötet pedig szinte könyörgött, hogy vegyem meg... meg is tettem. A nincs új üzenet (így, kisbetűvel volt a borítón) teljesen elvarázsolt. Dehogy nincs új üzenet! Vagy ha csak a régi üzenetet továbbította, akkor meg kell hagyni: zseniálisan új és helytálló formában. Hálás vagyok, hogy megosztotta, velem is. Még ha tudta nélkül történt is a dolog.

Menthetetlenül beleszerelmesedtem a verseibe, mert őszinték, érzelemmel telítettek, ha kell, és higgadtak, ha kell. Kapott ő hideget-meleget (blogja is tanúsítja), de tőlem csak és kizárólag dicsérő szavakat kap. Olyannyira megkedveltem, hogy az imént rendeltem meg Üdvtörténeti lexikon című, frissebb verseskötetét (ez tudtommal 2009-es, a nincs új üzenet pedig 2007-ben jelent meg). Remélem, minél előbb megérkezik! Addig is, hogy meghozzam a kedveteket, álljon itt egy kis ízelítő az interneten talált versei közül:

Kiss Judit Ágnes: Irgalmasvérnő visszatekint

Voltam már elhagyatva,
meg persze én is fájtam,
próbáltam az egyensúlyt
tartani a világban.

Lehullott, elrothadt már
vagy harminchárom évem,
egész művészi lettem
a csinált szenvedésben,

s egészen profi abban,
hogy úgy nézzek magamra,
ahogy a gyűjtő tekint
a preparált rovarra,

ahogy a tudós néz egy
boncolt patkány agyára,
okosan, részvét nélkül,
a végeredményt várva.

Voltam alul és felül
a harcban és a szexben,
kit magam alá gyűrtem,
másnap lenyomott engem.

Jó voltam szeretőnek,
És hitvány minden másra,
lassacskán berekedtem
a kéj után kiáltva.

Elpazaroltam mindent,
s nincs kinek számot adnom,
hogy többre voltam szánva,
mégis hiszem és vallom.

Óvszerre nem költök már,
csak néha altatóra,
nézem a hintaszéket,
hol nagymama lettem volna.

*

Kiss Judit Ágnes: Éjjel három után

Amikor hanyatt fekve sírsz,
a könnyek a füledbe folynak,
feltépik előbb az arcodat,
rávarrod őket foltnak.

Felszakadt bőr vagy elszakadt sors,
szakadnak rád az évek,
mégis, ha nyújtózol reggelenként,
azt mondod, de jó, hogy élek.

Levitézlett szolgája
sok lelkes állatnak,
reménység alabárdjával
őrködni állatnak.

Védeni pár silány életet,
mi nem kell senkinek,
alibimunka, de célja van,
ha más nem is érti meg.

Nem iszol többet, és nem vakarod
félig már gyógyult sebed,
elszántan meredsz a sötétségbe,
s nem félsz, ha nem látsz eget.

Amikor hanyatt fekve sírsz,
karodon, lábadon
kicsapódik a desztillált,
vegytiszta fájdalom.

*

Kiss Judit Ágnes: Geometria

Az vagy nekem, mi magadnak sosem,
és én benned magamnak idegen
alakként tükröződöm. Szüntelen
felfogni vágylak, s nem lehet. Hiszen

ahol te kezdődsz, ott nekem már végem,
mit érzel, az te és nem én vagyok.
Utánad nyúlnék, s csak magamat érem,
és nem veled, magammal harcolok.

Minek tagadjam? Közös útra vártam,
vagy legalább egy kereszteződésre,
ahol egymásba nyílnánk… Magyarázzam?
Hiába tágulunk bele a térbe,

mindez csak látszat, lázálom, mese,
mert síkjainknak nincsen metszete.