ha már nincs más, hallgass zsidó reggae-t. na persze, nem olyan egyszerű ez, mert hát na, és elsőre nevetséges, (ugyan mi?) nem tudom, én.
egyetlen dolog van, amiért szeretem ezt a zenét, az pedig egy emlék, emlékek kötnek minket mindenhez, és mindig minden emlék lesz, milyen baromi művészi vagyok már megint, így fél kettő környékén.
az újság első témája úgyis az emlékek, mint valami, mint olyasmi, ami törékeny és esendő, emlékrendszerek, összetett izék, kár, hogy nem értek ehhez, és kár, hogy túl jó a memóriám ahhoz, hogy mindenféle gond nélkül írjam le azt a szót, hogy 'emlék', dehát ez erről szól (mi?), nem tudom, én.
ha eljön az ideje, úgyis akad majd egy göröngyös út, és megszólít, kibaszott hangszórók mindenfelől, szia kitti, vagy béla, vagy józsi, vagy elemér, kriszti és amanda, mit tudom én, és a lábunk majd lép magától, mintha minden olyan egyszerű lenne, és mindenféle fényképek lesznek elszórva az úton, hitről, jövőről, álmokról, emberekről, első szerelmek, elszalasztottak, meghalt anyu és apu, meg az a csokor virág, amit elfelejtettünk meglocsolni akkor, amikor arra vártunk, hogy valaki belépjen azon a kibaszott ajtón, amit nem is lehetett volna kinyitni, mert leszedtük róla a kilincset.
két perctől hangosítsd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
hát hahó