november beköszönt

Átvenném a szót. Köszönöm. Sziasztok. Fodor Mihájnak hívnak. A pontosjé hazugság, de jól áll. 18 éves vagyok, tehát a harmada még hátravan. Körülbelül kétésféléve blogolok, és egy éve írok újságcikkeket, de az kevésbé lényeges. Vannak verseim is. Nem vagyok az a kifejezetten aktív alkotó, csak nagy ritkán csepegtetek el valamit. Ennek az oka nem feltétlen az ihlethiány, inkább a mérhetetlen lustaságom. Itt azért majd igyekszem aktivizálni magam, kaptok majd verseket, bár nem valószínű, hogy sokat, inkább majd mindenféle elmélkedéseket, meg ilyen-olyan kritikákat. Bár a helyes szó azthiszem a fikázás lesz. Bekezdünk egy verssel. Egy aranyossal. Merthogy én ilyen cuki vagyok.

vasárnap

takaró alól
jéghideg talpak,
szanaszét ruhák
meg ragadós ajkak,

szappanízű test,
ébredező nyár,
lassú simítástól
libabőrős hát,

lusta szuszogás,
kis párnaszerelem,
nyakadon a reggelt
csókkal elkenem.


Aztán majd jön a többi. Ha tetszenek nyaggassatok, azt szeretem.
Köszi, viszhall.