amikor az van, hogy a sötétben már csak a lábad fázik, semmi más, pedig szeretnél fázni még, amikor eltűnik az illatod, kifakul a szemed színe, akkor is, ha szürke, akkor még szürkébb lesz, akkor is, ha azt gondolod, hogy ez már régen nem lehetséges, akkor is, tök mindegy.
amikor köddé válnak a fények, pedig talán sohasem voltak igaziak, de te hittél bennük, ez az a fajta szomorúság, amit csak néha érzel, de akkor nagyon, olyan dolgokat suttog a füledbe, amik fájnak, nem azért, amit jelentenek, hanem azért, ahogy mondják őket. húzd el a függönyt, hogy láthasd ahogy zuhog az eső, mondja, a földszinten van forró kávé, szívj el mellé egy cigarettát, istenem, de szürke ez a reggel, ahogy csörög az óra, és szól a rádió, a rádióban valami fekete-fehér zene, nem is érdekes, nem is érdekel téged sem, engem sem.
és akkor kinézel az ablakon, és látod a cseresznyevirágot, rózsaszín, színe van, és akkor végre érzed, hogy hideg a kezed is, és melegíti a bögre, benne meg a kávé gőzölög, és szereted a szagát.
tinderstickset sohase háttérzajnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
hát hahó