"álmodtam már világot. embereket.
kaptam egy életet, és anélkül, hogy bármit tennék azért, hogy szebbé tegyem másokét, a sajátomat próbálom kényelmesebbé tenni."
ezt mondtam akkor, amikor csalódtam, fájtam, szerettem ezernek valót, pont mint Ady, - ezt írta Csinszkának, mármint valami hasonlót, én meg nektek, micsoda összefüggés, ezek szerint költő is lehetnék akár, és ti is lehetnétek Boncza Berták, vagy majdnem.
néha rájövök arra, hogy magamat szeretni kábé annyit ér, mint a biztonság kedvéért kiásni a sírgödrömet huszonhét évesen, vagy huszonkettő, mindegy, és leélni egy életet azzal, hogy ott állok előtte, és várom, hogy mikor sodorja bele a szél a homokot újra és újra, és mikor kell lapátolnom újra és újra, anélkül, hogy tudnám, milyen érzés az, amikor egy olyan gödrét ásom, akit szeretek.
hiszen olyan szép érezni, olyan szép félni, olyan szép szeretni és fájni is, és olyan kibaszottul gyönyörű Ingrid Michaelson hangja, meg a hegedű ebben a zenében, hogy én inkább élni akarok másokért, mint meghalni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
hát hahó