ott, a csokiskeksszel megpakolt sütő előtt egy párnán ülve, ott a harmadikemeleti lakásban, ott veled szemben, ott igazán otthon voltam. se addig, se azóta, sehol. az más kérdés, hogy közben, meg satöbbi, meg kicsit odébb, de az, ott, akkor, hurkapálcára húzható boldogság volt. az ott én voltam. az meg te. és így voltunk mi. egy fél órára. 3 éve lassan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
hát hahó