Andrej Tarkovszkij: S.T.A.L.K.E.R.

  

    Sokat gondolkodtam miről is írhatnék ide, és több napos elmélkedés után kiötlöttem, hogy egy olyan filmről kellene pötyögni amely magába foglalhatja nemzedékek filmes múltját, történetét. Egy csúcsról írni, amit sosem valósíthat meg senki ismét, és egy olyan filmet ajánlani amely (legalábbis számomra) minden tekintetben tökéletesnek mondható. Így tűztem ki jelen írásom céljának Andrej Tarkovszkij, S.T.A.L.K.E.R. című filmjét.

[Tény, hogy sokan írtak már erről a műről, sokan elemezgették, vizsgálták, próbáltak jól megszokott módon rájönni arra mit is akarhatott a rendező, de én kicsit másképp vizsgálom a dolgokat, másoktól eltérően, és ezért talán érdemes lesz elolvasni írásomat]

    Tényleges tárgyalásom előtt Tarkovszkij egy mondatával kezdenék, amit valahol olvastam, bár valószínű, hogy nem szó szerint így fogalmazott, de a lényeg az elhangzik most is. Tarkovszkij egyszer azt nyilatkozta, hogy legjobb közönségének a gyerekeket tartja, mivel ők sosem akarják boncolni, fejtegetni, elemezni és minden filmkritikushoz és egyéb átlagos filmkedvelőhöz hasonlóan rájönni, hogy vajon mi rejtőzhet a képek mögött, egyszerűen csak nézik és élvezik a képek nyújtotta élményt. Így tekintek általában én a filmekre, és az óta egy új világ tárult elém. Hiszen számomra minden kép, mozzanat, minden snitt és filmkocka olyan mintha velem történne, és így az élmény ezüst tálcán kínálkozik. Így kell nézni szerintem egy filmet, hiszen szórakozás a lényege nem pedig az esztelen elmélkedés. Persze sok alkotó van, aki ebből a sznob világból felemelkedve, konkrét célkitűzése a képek mögé bujtatott értelmetlen utalások és fennkölt savanyú bort cuppogó kultúrszörcsögés. Tarkovszkij filmjeire sokkal inkább jellemző az ettől való elvonatkoztatott tisztaság, főleg ha figyelembe vesszük vallási elhivatottságát is.

    Először 3 éve láttam a Stalker c. filmet és már akkor tudtam, hogy ez a legjobb művészfilmnek kikiáltott mozgókép amin valaha legeltethettem érzékszerveimet. Beletekintve az összes mozzanatába és kifejezésébe, misztikumaival és elvont világával igazán magával ragadó az összesség. Egy kalandos mégis nehéz emberi sorsokról szóló rendkívül érdekes film. A vágy a valóságtól való elrugaszkodás iránt, véres nyálcsorgatás a változásra, egy utópisztikus világra sóvárogva. Kétely és hit...

    Az első perctől az utolsóig nem lankad az ember figyelme, bár vannak lassabb pillanatok, de kimondottan lehet élvezni. Ennél jobbat nehezen találok, pedig folyton a legjobbakat keresem. Lehet talán jóslatnak venni az egészet, vagy csak egy elméletnek, akárhogy is, feltétlenül érdemes megtekinteni ezt a filmet. Nem akarok ellőni egy poént sem, ezért nem írom le szőrszálhasogató módon, csak ajánlásképpen felhívom mindenki figyelmét erre.

    Kellő lelki jelenléttel, átszellemüléssel, egy téli jeges napon, mikor nincs hova menni, csak ülni bent a fűtött szobában, kiváló film arra, hogy elrepüljünk egy érdekes világba.