napinak ugyan nem napi, de zenének zene, így kezdem az első cikkem, ez érdekes lesz.
„farkast kiált”, mondja a gugli fordító a címről. szerintem síró farkas, de hát ne keveredjünk bele nyelvészeti gondokba.
amúgy sincsen kedvem a gondokhoz, túl szép ez a zene ahhoz, hogy bármi mással foglalkozzak a farkason és a csupakóc, szomorú lány hangján kívül. olyan érzés, mintha egy fáradt angyalt hallgatnék, és csend van, bennem is és kint is, és úgy vinnék neki valamit, a szívemet mondjuk, aludjon rajta nyugodtan, odaadom a csücskét szívesen.
milyen szép is lenne, ha egy kócos angyal aludna a szívemen, összegyűrné az arcát az éjszaka egészen. aztán reggel felkelne, inna egy teát, megköszönné, és kimászna az ablakon, ugyan úgy, elgyűrt arccal és szomorúan.
én pedig elhinném tényleg, hogy egy estére volt valami szép is bennem.
ezt a számot is kittinek lehet megköszönni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
hát hahó