Bizony. Ez az Oscar-díjas kisfilm a könyvekről szól. Persze a könyveken keresztül egy ( vagy több ember) életéről. Hősünk elég szürke hétköznapokat élhet át, mikor hirtelen (hogy-hogy nem) egy forgószél fölkapja és repíti, repíti (röpíti?) egy másik világba és...no, nem mondom el a végét, tessék megnézni ezt a kis remekművet. Már magában a zenéje is remek ( első alkalommal, mikor megtaláltam, körülbelül a hatodszori nézés után tálcára tettem és csak hallgattam a zenét).
Az animáció persze megannyi érdekes kérdést felvet, esetleg válaszol is valamelyikre. Engem igazán érdekel, hogy valóban szürke vagyok? Nincsenek színeim, vagy ha vannak, akkor azokat egy másik ember szeretetéből kaptam? Végül is arra jutottam, igen. Mindegyikünket mások tesznek színesebbé. Beszélgessetek egymással, azért van a nyelvetek meg a szátok (főleg) és talán észreveszitek, hogyha nem is teljesen, de egy kicsit színesebbek lesztek.
Jó filmezést és pihenést március tizenötödikei szünetben (akinek van)!
Íme:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
hát hahó