Kispolgári családban született, 1993 május elsején, a munka ünnepén, ezért saját elmondása szerint a születésnapját mindig otthon tölthette kedvenc könyvei, és néhány álmos porcica társaságában.
Művészetre nemigen mutatott hajlamokat gyermekkorában, habár, első dalait egy korhadt gesztenyefa ágáról lelógó hintán költötte, a madaraknak. Elkényeztetett egyke lánykának gondolta magát, majd megszületett húga, s később öccse, akikkel, idézem: „A mai napig trónharcokat vívok az asztal legjobb helyeiért.”
Úgy érezte, kiközösítették, mert rajongott a mesékért, varázslatos dolgokért, a hangokért és mindenért, ami élt és mozgott valaha a földön. Első rajzai feledésbe merültek és néha úgy gondolja, hogy újszülött művei is.
Nos, azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy Anita műveit nem fogjuk egykönnyen elfelejteni, és reméljük egyre több rajzát publikálhatjuk újságunkban. Addig is csodáljátok blogunkon lévő rajzait. Utólag is köszönet érte, minden olvasó nevében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
hát hahó